Lovagrendi krónika, XX. fejezet, VI. ének

XX. fejezet, VI. ének 2-5. versek

„…jobb ma egy vallásos zivatar, mint holnap két nagyvárosi mindenevő…”

…és ismét olyan szelek fújtak, melyek több száz senior érkezését sejtették… és ők érkeztek is minden irányból és mindenféle modern paripával, sokan voltak, olyannyira, hogy a jurtákban csak szűkösen, vagy egyáltalán nem is fértek el… egy azonban közös volt bennük: mindenkiben dobogott a szív, és várták az elkerülhetetlent, hogy a tanács maguk közé fogadja őket…

XX. fejezet, VI. ének 18-19. versek

„…Tiszteld a múltadat, és adj hangot ennek, mert csak így lehet belőled ember…”

…azok néhányan pedig, kik az egyetemmel vívott nehéz küzdelem utolsó akadályát is sikeresen vették elhozták közéjük a faládát, mely ember helyett csúf varázslatokat tartott vissza a világtól. A faládát pediglen lelocsolták varázsszerekkel és engedték, hogy a tűz martalékává váljék, miközben siratóénekekkel, himnuszokkal, majd vidám nótákkal búcsúztatták a múlt emlékeit…

XX. fejezet, VI. ének 15. versek

„…Hogyan bizonyítsak még édesapám? Hát magára dől a fa!…”
(székely népi mondások gyűjteménye, Orion, 1989. – a szerk.)

…s a nép elé állván Sir Bottemus kikiáltá a próbára alkalmas harcosok névsorát, akik a Zé, Mendi, Endrú, Ildi, Marci, Lendó, Sárkány, Szira, Tio, Galat, Kriszti, Kismaci, Borsi, Dénes, Radar és Lacika nevekre hallgattak. És Ildi, Tio valamint Lacika kivételével mindannyian vállalák azt…

XX.fejezet, VI. ének 30. versek

„…Ne feledd, őseid, mert ők hordozták hátukon azt a világot, amit most éppen te viselsz…”

…eljött ezért néhány agg úrnak az ideje, kik letették a kardot, s a fiataloknak új lendületet adván hátrébb léptek az első sorokból. A nép pedig tisztelete jeléül megajándékozta, és megünnepelte őket, hiszen nagy hálával tartoznak a múlt cselekedeteiért. Az urak névsora pedig vala: Sir Zyronus, Sir Szakiusz, Sir Ursus, Sir Gregoricus, Sir Adrianus, Lady Timi, Sir Christophorus, Sir Gazsiusz, Sir Drótius, Sir Janicus és Rob, Sir Lartenus apródja…

XX. fejezet, VI. ének 43. versek

„…A korsók elvesztői pediglen viselik sorsukat…”

XX. fejezet, VI. ének 45-49. versek

„…S az élettől még egy utolsó pofont el kell viselned, mondá a polip…”

…a próbázók megtudván hogy a rekettyés lovagok elrabolták Nagymesterüket újult erővel vágtak neki a kihívásoknak, és vették fel a harcot a gonosszal. A nehéz harc során szerencsére egyikük sem hullott el, így Nagymesterük mellett kincsekre leltek: néhányuk megtalálta a grált, néhányuk pedig meglátta a sárkányt. A dicső lovagok ezután nevet választottak, az apródok pedig pártfogó lovagot, kiknek névsora álljon itt:

Sir Locatorus Chorongus Italicus Fülescigus Putricus at Dormitorum Minorum AMT, a lovagrend beszéd és mérési hibája


Sir Minorus Ursus Decem et Septem Halbus en Lubricus et Instructorus, a Lovagrend téli álmának őrzője és Vesztettem


Sir Borsius Instruktorus Animatorus en Lubricus dimidium funkyus AMT-IKP-P.I. H1N1, Lovagrendi kreatív, retardált, muzsikus, és Vesztettem.


Sir Dienes Hákusz Tanulmányus Negrus


Lendó, Sir Cristo apródja
, Sir Cristo apródja
Kriszti, Sir Janicus apródja
Sárkány, Sir Bottemus apródja
Mendi, Sir Locatorus apródja
Endrú, Sir Locatorus apródja
Marci, Sir Gabocius apródja
Galat, Sir Fracsiusz apródja
Szira, Sir Köpcikusz apródja

XX. fejezet, VI. ének 54. versek

„…János bátyám, oszt legelnek-e a tehenek?…”

…- Na és a Varga Bálint András az kicsoda?
– Hát a következő Ökörsütés főrendezője.
– Na és a Gyulavári Ádám?
– Hát az is…

XX. fejezet, VI. ének 55-56. versek

„…Letészem a lantot…”

…S immáron együtt kicsik és nagyok, öregek, s fiatalok együtt egy szellemben töltötték el a maradék időt, s a krónikások is letették lantot, hisz a további történeteket mindig is a szájhagyomány őrizte, nem volt ez másképp akkor sem.

 

A krónikások, kiknek nevét homály fedi,
és
Sir Bottemus Funkyus Instruktorus En Lubricus Geminium Liberatorius Magister Maximus H1N1
a Lovagrend -2 pontja, és a titkos társaságok titkolója.