Lovagrendi krónika XXI. fejezet, VII. ének

XXI. fejezet, VII. ének 3. versek

„…mit feltúrtak a gyalázatok,
lejutnak a századok…”

Velence tavának partja romokban, ám ez sem tántorítja el a népes – számszerűen összesen két század és egy harmad – sereget, hogy villámló lovak bendőjében lejusson a feldúlt vidékre.

XXI. fejezet, VII. ének 7. versek

„…Ütött az óra, és véget ért
az ötévnyi szenvedés…”

Nehéz terhet hordozák, kiket elszólít az ipar, s analóg tudásuk legjavát pediglen fekete dobozba zárják, hogy rejtett titkaikat szemeivel senki ne érintse.

XXI. fejezet, VII. ének 13. versek

„…hiányos, mi nem teljes, még ha egy név hibádzik is…”

Sir Bottemusnak elmaradásáért vezekelnie kellett, elfogadá az ördögi paktumot, ám motivációja teljében siker koronázta tettét, mire a kakas másodjára rikoltott, teljesült, minek meg kellett történnie.

XXI. fejezet, VII. ének 17. versek

„…kardomat immár botra cserélném…”

Eljár az idő felettünk, és érzik az évek súlyát, így immáron háttérbe vonulna Lecsó, Gabó, Kodesz, Pitya, Aze, Zsuzsa, Nati, Dög és Cristo, ám nyugalmukat nem kapják könnyedén – feladatot kapnak, nem is akármilyet: mindőjük múltjának és jelenének, mi meghatározta és mi nevet adott neki, egy-egy darabját eleveníti fel, amit meg kell osztani a fiatalokkal.

XXI. fejezet, VII. ének 21. versek

„…Bodajk katlanjában régen vívtunk már, nem sokszor léphetünk ugyanabba a folyóba…”

Összedugták a fejüket az ifjak és idősbek, hisz érzik a változás szelét, és nem mindegy, hogy menedéket építenek, vagy szélmalmot.

XXI. fejezet, VII. ének 36. versek

„…Ködös Albion felé megindul a flotta, hisz Velence nem maradhat a pizzazabálók kezén…”

Hajókba szálltak az bátor harcosok, szám szerint hatan, hogy beleírják nevüket a hadjáratuk során az Krónikák Könyvébe. Nyilván öt órakor elfogyasztott teájuk nagy hatást gyakorolt reájuk.

XXI. fejezet, VII. ének 39. versek

„…Kettőt választanák, kettőt, kik viselni fogják a szarvakat…”

Sir Emericust és Sir Lacikust pediglen választanák, hogy ökröt keressenek, amit majd megsütének a nép számára egy késő őszi délutánon.

XXI. fejezet, VII. ének 42. versek

„…Porból lettünk, s porrá leszünk…”

Nem csak vígadtunk, emlékezénk dicső harcosunkra, Sir Indianusra, ki már az örök bölénymezőkön vadászik sárkányhátról.

XXI. fejezet, VII. ének 55. versek

„…És az öregek mutaták, hogy bottal is lehet még csodákat művelni…”

És megmutaták a vének, hogy még képesek a rájuk kirótt feladatokat is teljesíteni, és a nép éljenzéssel elfogadá, életük rögös útjáról megemlékezvén, tárgyakban manifesztálva is megköszönék  harcaikat.

XXI. fejezet, VII. ének 64. versek

„…Kukorica János is volt ifjú korában Kukorica Jancsi…”

A fiatal csöves növények ellepék a hadtábor konyháját, mi ezt nem hagyhattuk, így pusztulniuk kellett.

XXI. fejezet, VII. ének 72. versek

„…Pofon, még egyet az élettől…”

És az ostrom során kiemelkedett egy bátor fegyverhordozó, ki már nevet szerzett, és az utókor úgy fog rá emlékezni, mint

Sir Galatus Regolyikus Transporticus, a Lovagrend fuvarosa és bő húsz perce

XXI. fejezet, VII. ének 73. versek

„…Hordozád a fegyvert, hisz pártfogó lovagod immár néked adja…”

A harcokban arra méltónak találtatottak sikereiket senki sem bírálhatja, a Krónika örökké jegyzi nevük az utókornak, névleg pedig

Berci, Sir Köpcikus apródja
Bálintka, Sir Lartenus apródja
Ree, Sir Azeroth apródja
Begya, Sir Cristo apródja
Liba, Sir Pingwinus apródja

XXI. fejezet, VII. ének 75. versek

„…Ég a papír, sötét az éjszaka,
ifjak végének nincsen sora…”

Végtelen számba jöttek az fiatalok, és soraink megduzzadának, hogy megújult erővel várjuk a piroscsőrűeket.

XXI. fejezet, VII. ének 77. versek

„…és megjelenék az égen a Jel…”

A Sötét Lovag vigyázá az velencei csarnok biztonságát.

XXI. fejezet, VII. ének 90. versek

„…mélynek járója, vagy hontalan harcos. Ez a kérdés, válasszatok…”

A fiatalak jönnének, gondolkodának, és választanának. És ez így lészen jól.

XXI. fejezet, VII. ének 99. versek

„…dicsőn visszavonulák a fogyó hullámok hátán…”

Ki megpihenten, ki fáradtan, ki szerelmesen tért nyugovóra messzi honába.

A krónikások, kiknek nevét homály fedi,
és
Sir Minorus Ursus Decem et Septem Halbus en Lubricus et Instructorus Archidux Magister Maximus, a Lovagrend téli álmának őrzője és Vesztettem