Lovagrendi krónika XXII. fejezet, VI. ének

XXII. fejezet, VI. ének, 3. vers

„…távoli várba menjen, kinek 6 lova vagyon…”

Így mentünk távoli helyett közeli várba, Csillebércre egy hétvégére. Ki gyalogszerrel, ki nagy szekéren közelítette meg a helyszínt és estére összegyűlt a népes sereg.

XXII. fejezet, VI. ének, 5. vers

„…lépjetek hát előre,
s jussunk közös nevezőre…”

Kerekasztal tartatott, hol döntések születtek bátor harcosok sorsáról. A legbátrabbakat Sir Andreas próbára kéri, nevük szerint Böbét, Krisztit, Ramcsit, Bercit, Gerát, Jimet és a Tüdő nevezetűt. A próbára saját gondolataik szerint készen álltak, de majd meglátjuk mit hoz a másnap…

XXII. fejezet, VI. ének, 6. vers

„…tűzben ég végül minden nyavalya,
záródik, záródik a Zegyetem kapuja…”

Égett a koporsó és benne minden mi, gazdájára anno rontást hozott. Közben ünnepelte a nép társaik hőstettét énekkel, sörrel, borral s gratulációval.

XXII. fejezet, VI. ének, 7. vers

„…bolond az, ki nem mulat, ha teheti,
később ezt még csúnyán megkeserülheti!”

Mivel bolondok közöttünk nem (vagy csak elenyésző számban) járnak, így hát éjjel nagy dínom-dánom csapódott szerte a tábor területén. Nem is sejtették még akkor, hogy mit is hoz majd a másnap…

XXII. fejezet, VI. ének, 17. vers

„Nevének híven hosszú téli álmot alhatott,
Hogy a megfelelő sapkába eddig még nem varrhatott…”

Nemcsak a próbázóknak kellett hősi harcott vívniuk: KisMaci a megfelelő motiváció társaságában aláírta korábbi fejfedőjét, melyet egykor büszkén viselhetett. Feladatát sikerrel teljesítette, habár ő sem úszta meg szárazon…

XXII. fejezet, VI. ének, 19. vers

„Félelmetes lények állják sorra legendás útjukat,
S még búsképű lovagok is hallatják kacajukat…”

Hosszú s kínkeserves próbákat kellett kiállniuk az arra méltatottaknak: el kellett foglalniuk az sárkány veszedelmes szigetét, visszafelé pedig az borzasztó víziszörny csápjaitól kellett elhajolniuk, nehogy elvesszenek a habok setét mélységébe. Kalandos hadjáratukat figyelemmel kíséré megannyi “segítőkész” bajtárs, kik természetesen a próbázok helyett is figyeltek az Életnek vizére. Habár nemesnek tűnő szándékuk mögött lehet más indulatok szunnyadtak…

XXII. fejezet, VI. ének, 21. vers

„Felismeritek őket? – hangzik a pimasz kérdés,
Hogy ősszel ismét lehessen ökörvérengzés!”

Mindannyian csúnyán elhittük, mit Sir Emericus és Sir Lacikus varázsolt szemünk elé, modern korok technológiáját felhasználva. Csak akkor eszmélt fel a tábori népség, mikor Csádámot és Sir Fapadost a páratlan páros hirtelen felkérte, hogy ökröket tereljenek a római peremterületekre.

“Hát, mit is mondhatnánk?”

XXII. fejezet, VI. ének, 22. vers

„Megöregedtünk, s most letésszük, mink van:
Lant, kard vagy emlék fürdőköpenyujjban…”

Sosem avattunk tán még ennyi megfáradt, ám évekig hősiesen helytálló harcosunkat (utóbbi három jelzőért felelt Babits Bihály) öreggé, mint most. Név szerint ők lennének Kuthi, Denny, Ping-win, Portschy Ádám, Szofi, Gyulám, Timi, Medvey Ádám, Bodor Lacika, Kond, Borsi, E-my, Bottem, Syasya, Attila és Larten.

Még azért utoljára megmutatták, milyen fából is faragták őket, s a rájuk előző este kiszabott feladatok megoldásait pazar módon mutatták be a tábor lelkes seregének. Megismerhettünk óvodai címereket, finom hölgyek elcsábítására szolgáló szállóigéket s egy pofon történetének eddig sosem látott színpadi megelevenítését, Sir Pedronak és TRB-nek köszönhetően.

Köszönjük mindannyiótok munkáját s kívánunk nektek minden jót ama komisz dolgaitokhoz, melyek most elszólítanak titeket közülünk!

XXII. fejezet, VI. ének, 24. vers

„Tessék fiam, viseld mától palástom,
S tekints gárdánkra, ‘hogy én rád – barátom.”

Ahogy már előző fennmaradt soraink is hirdették, három Várúr is leköszön immáron, átadva gárdáik óvását s palástjaikat utódjaik számára, kik pedig nem lesznek mások, mint Berci, Jeszy és Urinore.
Vivát és sok sikert számukra!

XXII. fejezet, VI. ének, 34. vers

„Látod, Ó Lady Mónika, felpofozom a…”

S a felzavart hullámok éjjelre partra vetnek három, már sok csatát megvívó harcost, kik megszelídítették az sárkányt s saját fegyverükbe immáron belevéshetik neveiket, melyek rendre

Lady Christine Tetenyus Pacificus Taraxacum,
a Lovagrend távoli rokona

Sir Bercikus Instructorus Archidux Rotus Kukkurus,
a Lovagrend üdítő frissesség

és

Sir Gerus Hapcikus Buksius Negrus,
a lovagrend disznópásztora, nincs pénz és Batman

valának.

XXII. fejezet, VI. ének, 37. vers

„Gyere hát velem – hordozhatod fegyverem,
S utadat innentől, a végsőkig – megsegítem.”

A többi bátor próbázó is elnyerte egy-egy lovag bizalmát, ők pediglen név szerint:

Böbe, Sir Bottemusz apródja
Jim, Sir Fapados apródja
Ramcsi, Sir Rudolfus apródja
és
Tüdő, Sir Fapados apródja.

XXII. fejezet, VI. ének, 39. vers

„Ki az inget mostan nem becsüli,
A vértet majdan úgyse’ érdemli…”

Az éj folyamán friss újoncok is csatlakoztak seregeinkhez, valamint az utóbbi évben méltónak bizonyult juniorok mától ősi mesterségünk nevét is büszkén viselhetik rangként s felelősségként…

XXII. fejezet, VI. ének, 42. vers

Várárok, most vízhalom, sör s öröm röpkedtek,
A zászlórúddal mi történt?! – hangzik most hölyettek…”

A díszes ,,kis társaság hajnalig múlatott, s csak pirkadatkor eszméltek rá, hogy itt az ideje új csaták kalandjai felé vetni útjukat. Páran azért még maradtak élvezni Csillebérc látványosságait és – természetesen a vár védelmének érdekében – felmérték a vízzel teli várárok mélységét s hőmérsékletét…

XXII. fejezet, VI. ének, 364. vers

„Oly sok meg nem írott kaland, mik még meg sem történtek tán…

Épségben hazatért mindenki, gondolataiban már a nyár boldog óráin és dicső csatáin álmodozván. Elfújjuk így hát mi is a gyertyát – egy ideig…

A krónikások, kiknek nevét fedje örök homály,
s
Sir Andreas Chorongus Italicus Borvirághus Wundershakeus IRC Magister Maximus,
a Lovagrend Narniai Küldötte