Lovagrendi krónika XXII. fejezet, XI. ének

XXII. fejezet, XI. ének, 2. vers

„Má’ megint ezek!?  – kérdi a főnök -,
Ugye majd csak odakint főztök?”

Természetesen szállásmester úr! – mondták a táborrendezők, s azzal megnyitották a sok-sok éve izgalmakkal teli őszi seniortábort. A nagy múltú eseménynek ezúttal is a baratságos, közkedvelt, cseppet sem hideg és könnyen megközelíthető Várgesztes adott otthont.

XXII. fejezet, XI. ének, 4. vers

„Gyalogszerrel jönnek vajon, hogy még nincs itt senki?
S akkor érkezik a partijárat – végre lesz kit beengedni!”

A Zegyetem ezúttal is úgy gondolta, hogy méltó helytállásunkért az Nyílt Napi ütközetben megérdemel a brigád egy óriási hintót, mely eljuttatja a megfáradt sereget Várgesztes falaihoz. Vagyis, egy kicsivel lentebb, a gyalogút aljáig. Apropó gyalogút…

XXII. fejezet, XI. ének, 5. vers

„Húúúúúúzd meg! Toooooold meg!”

A tábor ellátásáért felelős hintónak is akadtak gondjai a megfagyott, meredeken úton, de a sok jó senior rögvest besegít s uccu néki! Máris a kapu bejáratában a hintó, rakománya között végtelen mennyiségű…

XXII. fejezet, XI. ének, 8. vers

„Bizony mondom néktek:
Nem mindegy, hogy “narancs szűrt” vagy “narancs szörp”

20 liternyi finomsággal, mely még azóta is gazdag mennyiség van raktárunkban. Ki szereti az eme egzotikus ínyencségeket, vehet kényére-kedvére!

XXII. fejezet, XI. ének, 10. vers

„Gyűljetek most körém, ‘hisz méltónak találtattok,
Utatok végén Szent Grált s sárkányt találhattok…”

Sir Andreas dicső szavak közepette apródi s lovagi próbára kéri fel azokat, kik esélyt kaptak bizonyítani elszántságukat s rátermettségüket. Ők pedig nem mások, mint Bodri, Dzsimi, Goretity, Pulcsi, Szaky, Szali, Wictor, valamint Begya, Hofi és Váradi Laci!

XXII. fejezet, XI. ének, 12. vers

„Most még röhögsz! – áll elő a tréfamester,
Ezt fejtsétek meg! S akkor talán találkozunk reggel…”

Sir Azeroth egy ősi, a próbázóknak ismeretlen nyelven írt pergament nyújt át, mely tartalmazza megmérettetéseik kezdő helyszínét. S az ifjak látták, hogy ez nemes s komoly feladat, így hát rögvest asztalhoz ültek, s józan fejjel ama rejtjeles írás megfejtésén kezdtek el gondolkozni. A feladat azonban még sokat tapasztalt elméjüknek is nehéznek bizonyult…
No persze ebben az is közrejátszhatott, hogy a tíz tettrekész fő eléggé éhes volt, s ‘hát közelben lévő vacsora híjján…

XXII. fejezet, XI. ének, 18. vers

„Heten, mint a… Fejezzétek be, ahogy jól esik,
Befejezzük most mi is – történetünk következik.”

Az egy év alatt megfáradt Hetek Tanácsa is beszámolt mindazon csatákról, melyet az elmúlt esztendő alatt vívtak meg. Körbeülték a mesélőket tapasztalt harcosok s lelkes újoncok egyaránt, kik nem féltek kérdezni a hét harcostól, akik már átéltek mindent, mit át lehet…

XXII. fejezet, XI. ének, 20. vers

„Kell ez nektek, higgyétek el – nemes, tiszta s finom!
Nem alkoholon nevelkedett, hanem a tegnapi narancson!”

Senki se tudja már, hogy, de végül a próbázok rátalálták rögös útjuk első kövére, ahol máris az Életnek Vizét kellett leengedniük a vár egyik eldugott kamrájának ablakából. Kalandozásaik során megleltek az Halálnak másik két ereklyéét, az Végzet Pálcáját s az Láthatóvá Tévő Köpenyt, mely utóbbit a feldühített sárkány kicsinyeinek elpusztításáért kapták meg a kísérő lovagoktól.

XXII. fejezet, XI. ének, 24. vers

„Mond a Végzet fegyverét,
S vele rettegett nevét…”

Az ereklyéket magasba emelve három apród emelkedik ki a többiek közül, kik immáron nemcsak eme végzetes fegyvereket, hanem egy-egy lovagi nevet s rangot is magukénak tudhatnak, egy utolsó pofon elviselése után. Nem mások ők, mint:

Sir Begyus Mergus Veneficus Vulpes Romanus Cantus Septimo,
a Lovagrend furcsa humorérzéke, például: LneSSS

Sir Hofius Sportus Veneficus Localus Areus Networkus Side Effectus,
a Szent 20-as őrzője

és

Sir Varadicus Archidux Neptancicus Chorongus Italicus Romanus Localus Areus Networkus
Side Effectus,
a Lovagrend kerítésszaggatója

XXII. fejezet, XI. ének, 27. vers

„Jöjj velem, tova messzi tájra s harcba,
”Együtt kerül majd nevünk a krónikákba…

A furfangos fejtörő s a kalandos utazás után a hét ifjonc elnyerte egy-egy lovag bizalmat s megbecsülését, kik karjukat a mögöttük felsorakozó Lovagrend felé nyújtották, széles mosollyal az arcukon. Így lett apród a hét jómadár,

Bodri, Sir Urinorus apródja,
Dzsimi, Sir Attilianus apródja,
Goretity, Sir Azeroth apródja,
Pulcsi, Sir Varadicus apródja,
Szaky, Sir Locatorus apródja,
Szali, Sir Jeszenszky Blasius apródja
és
Wictor, Sir Fapados apródja.

XXII. fejezet, XI. ének, 30. vers

„Egy éve már? Nem tűnik pedig még annyinak,
Én tettrekész vagyok, de adjunk esélyt megannyinak.”

Sir Andreas földbe szúrta kardját, s azzal Lovagrend elvonult megvitatni jövőjének sorsát valamint a következő Nagymester személyét.
A tábor szorgos népsége addig pedig izgatottan várta a fejleményeket…

XXII. fejezet, XI. ének, 32. vers

„Jár a sapka lassan, körbe-körbe, karikába,
S a tábori sereg egyszerre dörren Vivát!-ba.”

Sir Andreas és Sir Lendocius vállalták a nemes feladatot, hogy vezessék kicsiny seregünket. Végül a Lovagrend döntött, s egy újabb évnyi bizalmat szavaztak Sir Andreasnak, az előző-következő Nagymesternek, aki kihúzhatta Várgesztes fagyott talajából a pár órával ezelőtt leszúrt Kardot. Ezután azonnal pajzsra emeltették az országalma s a jogar kíséretében, majd pedig “Vivát!”-ok harsogása közepett körbehordozták a Vár minden zegzugán. Még órák után sem tudott nyugovóra térni a gratulációktól, hosszas beszélgetésektől, no meg persze…

XXII. fejezet, XI. ének, 37. vers

„Valódi csoda, bizony mondom néktek,
Új szabályt nem bevezetni – na az lenne a vétek!”

Ősi játékunktól, melyet nemes bronzérmekkel játszák, s melyet most hihetetlen, már-már természetfeletti erők befolyásolták… Hisz’ láttunk már mindannyian örömteli “perembelét”, s végzetes “peremmellét”… Nade’ olyat, hogy “perem”…na az tényleg nem semmi!

Így történt az – mivel a szabály ugyebár szabály, még ha kétperces is – hogy régensült/újdonsült Nagymesterünk elrohant az éjszakába, hátán egy vaddisznőbőrből készült palásttal. De hogy hová tűnt, azt nem tudja senki…

XXII. fejezet, XI. ének, 364. vers

„…még mi sem…”

A krónikások, kiknek nevét fedje örök homály,
s maga
Sir Andreas Chorongus Italicus Borvirághus Wundershakeus IRC Magister Maximus,
a Lovagrend Narniai Küldötte sem.