Lovagrendi krónika XXIII. fejezet, VI. ének

XXIII. fejezet, VI. ének, 0. vers

„Jöjjenek csak kedves hölgyek s urak!
Nálunk itt Csillebércen mindenki jól mulat!
Medence? Még szép, persze, hogy van!
(Csak víz nincs abban a száraz katlanban…)”

A teremburáját, tényleg nem vót abban egy cseppnyi víz sem, átvertek minket a galádok! Node’ sebaj, megtartjuk mi anélkül is nagy hagyományú nyári seniortáborunk, mely eddig mindig felejthetetlen élményekkel szolgált “kicsiny” társaságunknak.

XXIII. fejezet, VI. ének, 3. vers

„Gyűljetek most körém! – szólá a Nagymester,
Néhányunk kalandokkal teli útra kel!”

Legutóbbi, őszi táborunk óta nem egy, de nem is két megmérettetésben tettek néhányan tanúbizonyságot kimagasló elszántságukról s rátermettségükről. Őket most Sir Andreas sorra lovagi s apródi próbára kéri fel, hogy majdan másnap ama híres próbáinkon is helyt állhassanak.  A későbbi nemzedékek számára szerepeljenek hát itt az ifjak, név szerint efGeri, Pád, Steve, Juli, Gácsi, Süxy, Májki, Iván, Mérész és Dönci, valamint Mókusch és Forest!

XXIII. fejezet, VI. ének, 8. vers

„Oktatni kell ám azokat a gólyákat több fronton,
Egyrészt kell, hogy az agyuk is jól fogjon,
Tankörükben a barátság előre haladjon,
Másrészt persze ott az az éjszakai élet,
Ahol mi más, ha nem Gólyakocsma kell a népnek!?”

Másnap a próbák megkezdése előtt tartottunk ám ha nem is kerekasztali, de elég szép tömeget megmozgató beszélgetéseket. Megvitattuk, mi fán is terem a tankörsenior s hogy zártuk az előző évet, valamint a jövő Gólyakocsma rendezőihez szóltunk s láttuk el őket jó tanácsokkal.

XXIII. fejezet, VI. ének, 10. vers

S azzal próbára keltek a lelkes fiatalok,
Végre egy kis víz! Végre ihatok!”

Sajnos nem egészen szomjuk oltására szolgált az idén meglehetősen vizesre sikerült próbák sorozata, ahol is Nagymesterünk szendvicsének alapanyagait kellett megtalálniuk a próbázóknak. Kalandos útjuk során vízzel teli csapdák alá feküdtek, fák lombjai közé rejtett üzenet után kutattak s persze szembenéztek az Halálnak hídjával, hol csak ádáz kérdések helyes megválaszolásával juthattak át. A jó seniorokból álló közönség pedig ez idő alatt sok érdekes információt megtanulhatott, többek között a 150 pokémon nevét is, ősbronxi előadásban.

XXII. fejezet, VI. ének, 16. vers

„A sok emlékkel teli év alatt hajam őszbe váltott,
Útnak indulok hát – váltsatok most ti világot!”

Ismét búcsúztattuk tapasztalt bölcseinket, kiknek az elmúlt évek alatt oly sok mindent köszönhettünk. Egyszerre vicces és megható emlékfoszlányok közt így avattuk öreggé a Fekete Kriszti, Csádám, Venc, Lendó, Uszta Marci, Bejja, Mihálka Bence, Radar, Fracsi és KisMaci társaságát.

XXIII. fejezet, VI. ének, 17. vers

„S a tömegből egyszer csak Sir Axe emelkedik ki véletlen,
-Rég volt már az, mikor én pofonért táborban térdeltem,
Ezúttal eme mozdulatnak így hát más célt is szenteltem…”

Sir Axe Lady Christine avatásakor hirtelen szót, majd a hölgyemény kezét kéri az egész tábori nyilvánosság előtt. A seniorok hada sosem látott és hallott tapsorkánban tör ki az igenlő válasz után. Le a kalappal a leánykérés előtt, Acse! Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

XXIII. fejezet, VI. ének, 19. vers

„Vár téged a vár, drága utódom,
Rád bízom most múltam s családom…”

Sir Fapados és Sir Minorus Ursus is letészik most köpenyüket, melyek az utóbbi évek során szolgálták őket várúri életük alatt. Köszöntsük hát óriási Vivát!”-tal utódjaikat, Forestet és Váradi Lacit!

XXIII. fejezet, VI. ének, 27. vers

„Sárkányt találtak ők az elmúlt pár napban,
Szerepeljék hát itt lovagi nevük dicső pombában!”

Elázva a tengernyi próbák után két ifjú végül talpra áll, s eltűr még egy utolsó pofont az élettől. Így lett lovag végül…

Sir Mokus Etioptimus Logisticus Funkyus Muzikus Metallicus
Kulturalis Kilenchusz RVT,
Sir Christophorus büszke apródja, lovagrendi ordibátor és fehér atléta,

és

Sir Forestus Lepus Sideffectus Localus Aerous Networkus Archidux
Cervisius Calidor Magister de Viginti,

a Lovagrend pereme

XXIII. fejezet, VI. ének, 29. vers

„Hosszú az út, melyet magam mögött tudhatok,
S még hosszabb tán még arra, amerre most haladok…
Lovagom, kérlek, mutasd hát a jó irányt,
Apródodként hidd el, tőlem nem szenvedsz semmiben sem hiányt…”

Megannyi senior is sikerrel vette a próbákat, jutalmul pedig mind egy-egy Szent Grált kapnak felvigyázásra, hovatartozásuk jeleként.  Így tengeti ezután apródként napjait…
efGeri, Sir Bercikus apródja
Pád, Sir Mokus apródja,
Steve, Sir Azeroth apródja,
Juli, Sir Rudolfus apródja,
Gácsi, Sir Jeszenszky Blasius apródja,
Süxy, Sir Urinorus apródja,
Májki, Sir Mokus apródja,
Iván, Sir Galatus apródja,
Mérész, Sir Forestus apródja
és
Dönci, Sir Andreas apródja

XXIII. fejezet, VI. ének, 31. vers

„Szép munka, csak így tovább, drága kék pólós barátom,
Mutass utat azoknak, kik most öltik először magukra ősi talárom… ”

Az elmúlt év arra méltó juniorjait seniorokká avattuk, kik mostmár büszkén viselhetik ősi foglalkozásunkat megszólításként. A friss újoncok pedig megkapták azt a bizonyos kék pólót, mely a közelgő gólyáknak a segítség szimbólumaként szolgál majd.

XXIII. fejezet, VI. ének, 37. vers

„Itt van az ősz, itt van újra…
– Krónikás urunk, azért előtte egy Gólyatábori csatát még csak meg kéne ejteni, nemdebár?”

Debiza!

A krónikás, kinek nevét fedje örök homály,
és
Sir Andreas Chorongus Italicus Borvirághus Wundershakeus IRC Magister Maximus,
a Lovagrend Narniai Küldötte