Lovagrendi krónika XXIV. fejezet, VI. ének

XXIV. fejezet, VI. ének, 1. vers

„Ballagó mérnök nem feledi búcsúzó társai sorát,
Búcsúzó társ meg-nem-veti ballagó mérnök borát…”

S habár bor csak a rím kedvéért folyt, helyette csapolásra került nem kevés sör nyári seniortáborunk előestéjén s napján. Az Kolesz melletti füves rét ideális ünneplő helyszínnek bizonyult az Ballagóhét szervezőinek, kik immáron mérnöki szintre léphettek. Nem sajnálták senkitől sem az éltetű nedűt, ki közelükbe merészkedett aznap. Mi meg aztán nem vagyunk az a szégyellős népség, ott is teremtünk századmagunkkal, még mielőtt táborozni indultunk volna. “Mi baj lehet?” – gondolták többen, a sokadik hordót kiürítve.

XXIV. fejezet, VI. ének, 4. vers

„ S kendék komolyan aszitték’, hogy idén majd megúsznak minket, igaz?
Tavalyi üres medencéért cserébe az idei napidíj elég sovány vigasz…”

Jól meg is mutattuk, hogy velünk aztán nem lehet szórakázni! Naiv, balga ember legyen a talpán, ki azt hiszi, egy év alatt majd szépen elfelejtünk mindent!
Így történt, hogy pusztán a miheztartás s lovagi becsületünk miatt Csillebérc termálfürdőibe be nem tettük lábunkat. Voltak nekünk annál fontosabb dolgaink a hétvégén. Ebből majd tanulnak!
(A hűvös nyugati szelek, valamint a fürdők használatával járó tallérók kifizetése természetesen abszolút nem befolyásolta döntésünket, melynek mind alávetettük magunkat – a krónikás)

XXIV. fejezet, VI. ének, 8. vers

„Újoncok! Mivel lepjük meg idén az gólyák hadát?
Búvár-jedi, igazán? Meistro, kérném a Hattyúk Dalát…”

Egy rendkívül szoros küzdelemben végül a szamurájok győzedelmeskedtek, így hát idén japán eme nemes harcosainak világát próbáljuk megismertetni a hamarosan érkező piroscsőrűekkel.

XXIV. fejezet, VI. ének, 9. vers

„Remetékké válunk most, tábor zajától távol,
Egymagunk vagyunk, nincs, ami meggátol…”

S azzal kezdetét vette ama híres lovagválasztó kerekasztal. A tábor népe pedig feszülten várta a fejleményeket…

XXIV. fejezet, VI. ének, 11. vers

„Vezekelnie kell most, mert mit elmulasztott, kész bűn!,
Egész éjjel motiváció csordogál majd cérnán és tűn.”

Hagyományainkhoz híven előző nagymesterünk, Sir Andreas neve sem maradhat le az egyik legősibb ereklyénk, az nagymesteri kalap tetejéről. Meg is kapja Sir Rudolfustól a vörös cérnát és a kellő motivációt, hogy másnap estére ő nevének lenyomata is díszíthesse a tökfedőt.

XXIV. fejezet, VI. ének, 12. vers

„Nagymesterünk hangja tölti be a tábort,
Figyeljetek hát jól – kihívják a bátort.
A bátort, ki seniorként helytállt temérdek bajban,
A bátort, ki apródként nyomott hagyott egy lovagban…”

Sir Rudolfus, visszatérve az erdők sűrejéből maga köré hívja a várurakat s lovagokat, majd rendre apródi és lovagi próbára szólítá az arra méltónak találtatottakat. Így hangzott el egy mozgalmas nap mozgalmas estéjén Regi, Prímás, Nagy Dani, Vuche, Taz, Dzsánni, valamint Raszta, Jim és Goretity neve. A gratulációk után Sir Mokus emelkedett ki a tömegből, két nemes okból. Egyrészt, hogy kellően felkészíthesse a másnap próbázókat, másrészt pedig, hogy vezekeljen a ballagó diákokkal karöltve. Merthogy a koporsó, bármily hihetetlen, bizony el lett tulajdonítva tőlük előző éjjel. Nem szégyen az egyébként, félreértés ne essék. Csak jobban kellett volna rá vigyázni. Ez az igazság. Bizony.

XXIV. fejezet, VI. ének, 20. vers

„Tartja a bölcs mondás: Ki korán kel, aranyat lel!
 Ébredj fel hát jó senior s lásd, mit hoz a reggel!”

Hát hogy pár embernek mit hozott a délelőtt, arról inkább ne essék szó eme dicső énenek sorai közt. Ellenben a nap mozgalmasan kezdődött, Gólyakocsma rendezés és tankörseniorság rejtelmeibe lettek bevezetve leendő seniorjaink. A közelgő új tanrend ködös foszlányait is sikerült többé-kevésbé eloszlatni a fejekben. A próbák pedig még csak most következtek…

XXIV. fejezet, VI. ének, 24. vers

„Alszik a csúf sárkány, mellette sok korsó,
Tisztára mint tegnapelőtt Sir Mokus – meg a koporsó!”

Összegyűlt a próbázó bagázs, kiket aztán nem kíméltek a próbatételekért felelős lovagok. Kíméletlen fizikai és pszichés gyakorlatok elvégzése után megismertették velük az évszázadok óta űzött, mágikus vízkasztolás mesterségét. Bizton állíthatom: senki se maradt szárazon (… – a krónikás).
Itt még azonban közel se nem ért véget utazásuk. Messzi távolból próbálták felkutatni a korsókat eltulajdonító sárkány barlangját, ám óvatosnak kellett lenniük: megannyi veszedelem leselkedett rájuk, miközben a sárkányfiókákat próbálták jobb létre szenderíteni. Ezután a sárkány kastélyának kazamatáiban próbálták kideríteni az sárkány gyengepontját, melynek felfedése után csak egyetlen utat választhattak menekülni az állat karmai elől: az Halálnak Hídját.
Voltak, kik elsőre, voltak, ki utolsóra verekedték át magukat a hírhedt, szörnyűséges próbatételen. Hála a jótevőknek, kik biztosították nekik az Élet Vizének előállítását ama ősi, titkos recept alapján.

XXIV. fejezet, VI. ének, 36. vers

„We do the party hard,
Burn down the place for sure,
I won’t ever leave my yard,
Will always stand for.
I can be your guide,
If you ready to explore,
Take a ride with me, take a ride with me,
On a Schönherz tour, on a Schönherz tour…

Megannyi megfáradt apród s lovag végül úgy döntött, hogy ideje lerakni régi fegyvereiket s más, fiatal harcosoknak átengedni új csaták izgalmait. Így történt, hogy 2014 nyarán, Csillebérc várának falai között öreggé avattuk Alizt, Libát, Nonot, Gerát, Rasztát, Döncit, Dant, Böbét, Begyát, Ree-t és Mókuscht.

 

XXIV. fejezet, VI. ének, 48. vers

„Még egy utolsó pofont el kell, hogy viselj az élettől,
Szabadulj meg hát most minden hajdani rémedtől,
Hisz hová most indulsz, ott nincs helye többé egyiknek sem,
Sárkányháton, emelt fővel ne habozz már egy percig sem…”

A kalandoktól megfáradt, de még mindig talpon álló próbázók közül három apród lép előre, hogy Sir Rudolfus, hagyományainkhoz híven lovaggá üsse az arra méltónak bizonyultakat. Így vált lovaggá
Sir Rasztus Buksius Negrus Animatorus,
a lovagrend ágyasa, Sir Majerus igaz barátja és Robin,
 
Sir Jim,
 
és
 
Sir Goreticius Negrus Absolutus Viridis Rabies Abstinens Numerus Locus,
a lovagrend krónikása, elveszett kanyarfúrója és Sir Azeroth tékozló fia

XXIV. fejezet, VI. ének, 50. vers

„Láttál már sok mindent, de a java még csak most jön!
 Előtted hősi csaták s hátad mögött vízözön.
Szólítunk most hát, hogy közénk léphess immáron,
Mond hát pártfogód nevét – innentől Rád Ő vigyázzon.”

Az elmúlt hónapok után a mai próbák során is büszkén helytálltak ama seniorok, kik innentől fogva apródként tengethették mindennapjaikat. Így kapott keze ügyébe korsót
Prímás, Sir Porthos apródja
Regi, Sir Váradicus apródja,
Dani, Sir Begyus apródja,
Dzsánni, Sir Jim apródja,
Taz, Sir Goreticius apródja,
és
Vuche, Sir Jeszenszky Blasius apródja

XXIV. fejezet, VI. ének, 52. vers

„Mozgalmas egy éved után láthatod, mit kínálunk,
 Viseld hát mesterségünk nevét, melletted mi kiállunk.
Te pedig, friss jövevény: hosszú út vár arra, ki elég merész,
Találkozzunk egy év múlva is,  ha addig te még elérsz…”

Az elmúlt évben nem unatkozó juniorok közül megannyi seniort avattunk fel, kikre innentől keményebb, nagyobb csaták várnak. Továbbá számítunk a több, mint száz fiatal újoncunkra is, kik közül, egyszer majdan, hasonló krónikákba illő hősök kerülnek ki. De ez már egy másik ének…

XXIV. fejezet, VI. ének, 1105. vers

„Halványodik az álmos tábor pislákoló fénye,
Idős és fiatal egyszerre talál nyugodalmat.
Ám a megénekelt sorok fellángoló előzménye
Nyárba taszít sorra minden álombirodalmat.
Zendülő Gólyatábor hív, melynek hírnevét csak jó senior mentheti,
Ott viszont nincs helye harcosnak, ki kétes múltját mélyen rettegi,
Legyen az fáradt lovag, vagy junior, ki jövőképünk festheti…”

És hogy ez mégis mit jelent, azt a krónikás se tudja –
Más ennyi mogyoróba már réges rég beleunna.
Ez a bekezdés viszont aztán végképp egy másik ének,
Kezdődjék a Gólyatábor! Hol egy percre is leállni – vétek!

 

A krónikás, kinek nevét joggal fedje örök homály
és
Sir Rudolfus Buksius Negrus Magister Maximus,
a Lovagrend Rénszarvasa, Sir Köpcikus Tükörképe és Batman