Lovagrendi krónika XXIV. fejezet, XI. ének

XXIV. fejezet, XI. ének, 1. vers

„Hős seniorok csatáiktól csapzottan,
választásra gyűlnek a zord vadonban
Kinek fején nyugszik majd ősöknek kalapja?
Mely vitézek kelnek szörnyekkel birokra?
A választ megtalálni nem egyszerű,
világnak zajától elvonulni szükségszerű…”

Az kolesz 53. évében a seniorok ismét hosszú útra indulának, hogy az zavaros, világtól távol, értékelhessék ütközeteik kimenetelét, hogy az eljövendő időkben is győzedelmeskedhessenek azon komisz dolgok felett, melyeket feladatának választák vala. Úgy érezték eljött az ideje, hogy ismét megújítsák soraik, valamint megválasszák maguk közül a legrátermettebb lovagot, ki az eljövendő csaták élén vezeti seregüket harcba.

Távol keleti eleink mondák vala: „Ahány senior annyiféle!”. Volt közülük, kik pirkadatkor még ádáz csatát vívtak az Nyílt nap mezején, és miután sikerrel vezették át az leendő elsősöket az laborintusokon, az sarcként szerzett különbusszal utazának Királyrét oltalmazó ölébe. Voltak közöttük azonban olyanok, kik zarándokútra kelének és megmászván az Börzsöny ormát gyalogszerrel vagy az resti érintésével átszállással érkeztek az nyüzsgő táborba, ahol társaikkal izgatottan várták, hogy nagymesterük kihirdesse az tábor menetrendjét.

XXIV. fejezet, XI. ének, 7. vers

„Megannyi csatában kik helyüket megállták
Hazatérve tábornokuk levelét találták.
Hősök jutalma a kitüntetés
Kezdődjön hát az ünneplés!”

Az Lovagrend az előző szemeszterben is rengeteg csatát vívott vala. Ezen csaták közepette a kiemelkedő vitézséget és páratlan helytállást tanúsító seniorokat méltónak találtatta az kerekasztal, hogy őket próbára állítsa, hogy érdemesnek találtatnak-e az Lovagrendhez való csatlakozásra. Így az nagymester apródi próbára kérte fel Botondot, Barbit, Ancsit, Mátét, Navit, Kozát, Gergőt, Picimacit, Tsabit, iSört, Detot, és Ildit.

Voltak azonban az Lovagrendben olyan kiemelkedő fegyverhordozó apródok, hogy az kerekasztal úgy ítélte megérettek egy újabb, keményebb próbatételre, hogy bizonyíthassák vitézségük az sárkánnyal szemben ezáltal elnyerhessék az lovaggá ütés megtiszteltetését. Így esett hogy ezen táborban Sir Rudolfus lovagi próbára kérte fel Balut, Szalit és Gácsit.

XXIV. fejezet, XI. ének, 8. vers

„Legkiválóbb harcosaink indulnának keményen,
csak az életnek vize legyen elkészítve serényen!
A legjobbak csatája ez életre, halálra
Kiknek sárkányokkal, grál-őrökkel lészen párbaja.”

Az nagymester bölcsen szólott vala: „Azon bátor vitézek kik sok csatában jeleskedve méltónak találtattak, ha vacsorám alapanyagait megszerezvén és énnekem kíváló ételt a legkiválóbb összetevőkből felszolgálnak, méltónak találtatnak az köreinkbe való csatlakozásra.”. Több se kellet bátor apród és lovag jelölteknek, serényen nekiláttak Sir Rudolfus vacsorájának kalandos megszerzéséhez. Ezen feladatok során segítségükre vala az életnek vize, melynek erejével, önnön kitartásukkal, furfangjukkal, és ügyességükkel végül sikerült az nagymester étvágyát csillapítani.

Álljon itt az örökkévalóságnak neve azon hősöknek, kik alkalmasnak találtattak az lovaggá ütés megtiszteltetésére:

Sir Balus Lepus Sideeffectus Localus Areous Networkus Americanus Pulcsikus
A Lovagrend tétele

Sir Guccicus Negrus Dagadtus Neptancicus Cantus Kornicus Maximus Kocus Hannibal
A Lovagrend Gabbana

Sir Szalókius Nineus Negrus Kulturalis Wombatus Gitaricus
A Lovagrend naiv predátora, jelenleg raszta

A próbák során tanústott helytállásuk következtében az Lovagrend a következő tagokkal bővült:

Botond, Sir Jim apródja
Barbi, Sir Goreticius apródja
Ancsi, Sir Balus apródja
Máté, Sir Guccicus apródja
Navi, Sir Mokus apródja
Koza, Sir Balus apródja
Gergő, Sir Guccicus apródja
Picimaci, Sir Szalókius apródja
Tsabi, Sir Balus apródja
iSör, Sir Guccicus apródja
Deto, Sir Balus apródja
Ildi, Sir Gabócius apródja

Nevüket az krónikák örökké jegyzik, vezessék az ifjonti seniorjainkat sok győztes csatába ezután is.

XXIV. fejezet, XI. ének, 14. vers

„Egy éven át vezették erőinket csatákba,
Álljon itt nevük jó példának!
Még nem tudhatják, a jövő mit tartogat,
generációk zengik majd: Bezzeg a Jahoda!”

Az Lovagrend sikeres évének lezárásaként az Heteknek Tanácsa körbeültette az seniorok kíváncsi hadát s elregélték mely csatákban hogyan, s miért forgatták kardjukat. Azonban, minden vitéz kardja elfárad egyszer, így az Jahoda Hetek is úgy döntetett, leteszi az szablyát eme év végén, helyet hagyva az eljövendő vitézeknek, hogy az Lovagrend csatáit vezessék. Álljon itt azon hős lovagok és apródok neve, kik ezen év alatt megannyi álmatlan éjszaka árán védelmezték az Lovegrendet, és vezették csatába seniorjainkat az hitetlen gólyák megsegítésében.

Sir Rudolfus
efGeri
Mérész
Pyce
Süxy
Sir Goreticius
Dzsimbó

XXIV. fejezet, XI. ének, 24. vers

„Hős lovagok, hű apródok elzárkózva, titokban,
keresik a fényt, ki istenségekkel kelne értük birokra.
Merre van a mester, kinek nevét örökre jegyzik?
Kiben lakozik az Erő, mely mindenkit célba visz?”

Sir Rudolfus az elmúlt esztendő csatáiban megfáradva, leszúrá az Kardot Királyrét mezején, hogy az Lovagrend következő nagymestere az lészen, ki eme nemes fegyvert kihúzván legtöbb győzedelmes csatába vezeti az seniorok hadát.

Így történt, hogy az Lovagrend tagjai mint minden esztendőben, ismét kerekasztalhoz ültek, hogy megválasszák maguk közül a legvitézebb, legrátermettebb lovagot, ki az Szent Schönherz Senior Lovagrendet legjobban vezetné. Ezen címre jelöltetett Sir Rudolfus, Sir Guccicus és Sir Balus, kik mindnyájan sok csatában bizonyították hadvezéri képességeiket így az kerekasztal döntése rettenetesen nehéz volt, ám végül mégis megegyezének abban, hogy az legjobb vezetőjük Sir Balus Lepus Sideeffectus Localus Areous Networkus Americanus Pulcsikus Magister Maximus lészen az kolesz következő esztendejére.

Az seniorok megörülvén új nagymesterüknek körülhordozák Sir Balust az Pajzson, és egész éjjel tivornyázva igyekezének bizonytani az Lovagrend tételét, az Országalma és Jogar formuláinak és saját kreativitásuknak furfangos használatával.

XXIV. fejezet, XI. ének, 51. vers

„Az sikeres tábor végeztével
sietve utaztak otthonuk melegébe
kisvasút vagy átszállás
nincs többé megállás

Sok fáradt bizonyító kémleli a kapun
olvasva cetlit, a legtöbb, jobb ha fut.
Bár gyomruk a sok történést még emészti
a közös meki a tábort mindenképp egészíti.

Így történt az seniorok téli tábora,
aki nem hiszi, járjon utána…”

Az senorok a nagy ünneplésben megfáradva pirkadatkor készülődtek vissza az csatákba, hiszen még rengeteg hitetlen elsős várta segítségüket. Az elindulás biza nem volt egyszerű, hisz az világtól eldugott Királyrétről csak kevés járat indult otthonaik felé, ezeket az furfangos rendezők által az kapura kihelyezett pergamenen olvashatták. Ősi hagyomány szerint, minden tábor lezárása csak akkor tekinthető méltónak, ha azt követi egy választott gyorsétteremben egy tivornya. Így esett, hogy seniorjaink felkerekedvén ki-ki az saját útján egy-egy fogadóba igyekezett isteni lakomára, hogy újult erőkkel szállhassanak eztán is csatákba…

 

A krónikás, kinek nevét fedje örök homály
és
Sir Balus Lepus Sideeffectus Localus Areous Networkus Americanus Pulcsikus Magister Maximus
A Lovagrend Tétele