Lovagrendi krónika XXV. fejezet, VI ének

XXV. fejezet, VI. ének, 0. vers

„Ötödéves öreg csókák mennek fel a várba
Irinyitől a Hiltonig Buda le van zárva…”

Az Kolesz 54. esztendejének nyarán is elérkezett az idő mikor az végzős harcostárainkat elszólítá vala az ipar. Elérkezett az idő, hogy mindent mi számukra nem kedves hátrahagyjanak, s koporsóba zárjanak, de az igaz barátokat, bajtársakat sosem feledik, vesse őket bárhová az sors érdekes fintora, az kolesz marad örökre mindnyájuk otthona.

Régi hagyomány szerint minden évnek nyári seniortábora előtt tartatik ezen esemény melyről hős seniorjaink sem hiányozhatnak. Sokan megpróbálták idén is elcsenni az koporsót az ballagó öregjeinktől, azonban az idei esztendőben a rátermett bölcs, végzősök sikerrel védték azt az próbálkozó alsóbb évesek trükkjeitől. Az fiatalság mentségére váljék, hogy ezen esztendőben rendkívül kevés idejük állt rendelkezésre, azonban mindenkit kárpótolt az diplománként egy, azaz egy hordó sör melyet frissen csapoltak nemzetünk legfrissebb mérnökei. Ebből sokan az hosszú útra is vittek Csillebércre.

XXV. fejezet, VI. ének, 1. vers

„Közeleg a szemeszter vége
indulás seniorok Csillebécre!
Kipihenni a vizsgák fáradalmait
s megújítani a Lovagrend sorait.”

Sok csatában megfáradt seniorok gyülekeztek az Csillebércnek ősi mezején, ugyan az időjárás nem kedvezett, ez mégsem szegte felhőtlen kedvüket. Eljött az ideje, hogy ismét kieresszék az fáradt gőzt, és elbúcsúztassák az végzősöket, kik örömujjongások közepette tették rossz emlékeiket az lángok és az erjedt nedűk martalékává. Voltak közöttük oly bátor vitézek, kik nem féltek beszerzeni több mint négy tucat liternyit legkedvesebb nedűikből, hogy aztán közösen hágjanak az szörnyűséges koktélos hordó végtelen fenekére.

XXV. fejezet, VI. ének, 1,5. vers

„Elveszek ebben a boldog, nyugodt percben,
Mikor két szív doboghat egyetlen testben.
S ha ugyan még nem tudlak hallani,
Minden rezdülésed az égnek dalai.”

Nem mindenkinek volt szüksége az folyékony kabátra, szép számmal voltak urak, hölgyek, kik társaikra vigyáztak. Az krónikák történetének legfiatalabb vendége is ebbe a táborba tért be, ugyan még önállóan mozogni nem volt képes, de a kis eljövendő Bence így is közénk lépett. Örültek vala neki az ifjú seniorok, kinek kell kabát, ha mindjárt elolvadok?

XXV. fejezet, VI. ének, 6. vers

„Vannak köztünk oly vitézek
kik sok csatában voltak serények.
Megérettek ők az Lovagrend próbáira
Ha teljesítik, örökre belépnek soraiba.”

Az elmúlt szemeszterben is vala az seniorok között oly harcosok, kik rátermettségüket már sok csatában bizonyították, s az Kerekasztal úgy vélte megérettek arra, hogy próbára tétessenek, mit ha sikerrel teljesítenek beléphetnek az Lovagrend soraiba. Így esett, hogy ezen a nyáron Sir Balus apródi próbára kérte fel Petit, BánD-t, Szabit, Élőt, G. Esztit, Cumit, Jerryt, Kokót, P. Esztit, Szilvit, Francit és Törcsit.

Voltak olyan tapasztalt apródok is az Lovagrend soraiban, kik az bölcs kerekasztal szerint, megérettek az küzdelemre a zordsárkány ellen, amelyet ha sikerrel ölnek le, az nagymester lovagi rangra emelé őket. Idén lovagi próbára vállalkozott Nagy Dani, Süxy, Dzsimbó, Koza, Gergő és Mérész.

Ezen hősök tehát útra keltek, hogy Sir Guccicus vezetésével végigmenjenek az próbákon, melyeken rengeteg veszély fenyegette mind testük, mind lelkük egészégét.

XXV. fejezet, VI. ének, 12. vers

„Legyetek frissek, fürgék, vidámak
és etessetek kóbor kacsákat!
Sportos embert egyre kevesebbet látni
stadiont kell építeni, legyen hova járni!”

„Stadiont az Schönherz mellé, de izibe!” Szólott az Lovagrend Nagymestere. Neki is indultak hát az próbázók az építkezésnek, legalább a négy alapkövet, ha le tudják tenni, talán át tudnak a halálnak hídján kelni. Mielőtt azonban a maltert kikeverhették, az kabalát kellett elkészíteni. Sosem látott még az kerek világ ilyen szépet, Sir Balus kiköpött mása lett a díszlet.

Az próbázók óvatlanok vala, miközben az stadion füvét igyekeztek megszerezni, s az Életnek vize eloroztatott. Lett is felfordulás, hisz Az életnek vize nélkül biza elbukának, így vissza kellett váltani az egész tálat. Sajnos ezek után két új hozzávaló került bele, melynek következtében többüknek megfájdult a gyenge bele.

Ám miután sikerrel vették az próbák sorát, megépítették az stadiont az kolesz mellé, eztán átkeltek az halálnak hídján. Így esett, hogy nagymesterünk lovagi rangra emelte a következő vitézeket:

Sir Süxycus TTNYus Jahodus Matracus Mumus Tua Mater Uzcsáp
Sir Goreticius optimizmusa, a Lovagrend kedvenc játéka, és a Móricztól lakom három megállóra

Sir Mérész Dánielus Lepus Curator Septem Jahodus Choteborus Localus Areaus Networkus Routerus Sideffectus Majordomus Americano
a Lovagterem őre és Néma Bob

Sir Dzsimbosz Nineus Negrus Jahodus Custos Aulae
Charley legnagyobb angyala, és a kóbor sérült lelkek hivatlan doktora

Sir Dancicus Majorus Funkycius Bálicus Choteborus Mumus Paffus Chefus
Sir Begyus recipróka és a Lovagrend Dolce

Sir Gregor Tetenyus Transporticus Pulcsikus et Instructorus
a Lovagrend naptára és Huncut

Sir Kozarus Fluffius Spiritus Equo Matracusz
A Lovagrend hobbitja

Azon harcosok kik pediglen meglelték az Szent Grált beléphettek az Lovagrend köreibe, így lett apróddá:

Peti, Sir Azeroth apródja
BánD, Sir Szalókius apródja
Szabi, Sir Tüdcikus apródja
Élő, Sir Guccicus apródja
Eszti, Sir Dzsimbosz apródja
Cumi, Sir Mérész Dánielus apródja
Jerry, Sir Szalókius apródja
Koko, Sir Mérész Dánielus apródja
Eszti, Sir Minorus Ursus apródja
Szilvi, Sir Jim apródja
Franci, Sir Azeroth apródja
Törcsi, Sir Süxycus apródja

XXV. fejezet, VI. ének, 15. vers

„Az én váram a te várad…”

Még a legjobb harcosok is elfáradának egyszer, így az Archiduxok is több év fáradtságos munka után, átadták köntösüket az ifjabbaknak, Kik eztán vezetik majd csatába gárdájuk seniorjait. Emlékezzen az krónika a hősökről kiknek oly sokat köszönhet az Lovagrend, leköszönt az várának éléről Sir Jeszenszky Blasius, Sir Bercikus és Sir Urinorus, köszönjük az elmúlt esztendeiknek fáradtságos munkáit!

Sok Erőt és kitartást kívánunk az újonnan jött hercegeknek, vezessék az seniorokat minél több győzlemre. Várúri rangra emelkedett:

Sir Gregor Tetenyus Transporticus Pulcsikus Archidux et Instructorus
a Lovagrend naptára és Huncut

Sir Kozarus Fluffius Spiritus Equo Archidux Matracusz
A Lovagrend hobbitja

Sir Szalókius Nineus Negrus Kulturalis Wombatus Gitaricus
A Lovagrend naiv predátora, jelenleg raszta

XXV. fejezet, VI ének, 17. vers

„Letészem a kardom,
elfáradtam nagyon.
jöjjön az ifjuság,
ég veletek cimborák!”

Mindenkinek eljő az ideje egyszer, megesett az Lovagrend hős veteránjaival is ezegyszer. Sokakanak voltatok példakép, s mentor, most az komisz világ titeket elhívatott. köszönjük néktek ama rengetg esztendőt, melyben időt, s Erőt nem kímélve az Lovagrendért cselekedétek. Fájó avatánk öreggé Jobyt, Gabót, Rudit, Julit, Szakyt, Ramcsit, Endrut, Mendit, Urinoret, Prímást, Tüdőt, Zimit, Galatot, Krúzt, Bercit, Évit, Hofit.

XXV. fejezet, VI ének, 17,01. vers

„Igen és nem…”

Az elmúlt 3 esztendő alatt gyűltek a képek, de a munka biz nem haladt. Mostanra készen az tabló, az leköszönő vitéznek át is adható. Ő is elment az ipar berkeibe, reméljük, látjuk még: „Igen és nem…”

XXV. fejezet, VI ének, 22. vers

„I’ve got a feeling we’re not in Kansas anymore…

Az seniorgárda legfrissebb tagjai ezen évben is összeülének eldönteni, mi is lészen az elkövetkezendő esztendő első csatájának alapja. Hosszas viták végére az gárda megegyezett így vadnyugati lett az Gólyatábor idei feelingje.

XXV. fejezet, VI ének, 61. vers

„Sok-sok senior a hétvégén Erőt kapva
útnak ered hogy a jövő babérjait learassa
következő állomás: vadnyugat
készüljetek, az tábor el nem marad…”

Így történt hát a nyári seniortábor az kolesz 54. esztendejében, még rengeteg a munka, kezdjük is el serényen. Jön majd’ ezer elsős, kiknek a tábor az gólyatábor a legjobb élményük lészen…

A krónikás, kinek nevét joggal fedje az örök homály…
és maga
Sir Balus Lepus Sideeffectus Localus Areous Networkus Americanus Pulcsikus Magister Maximus
A Lovagrend Tétele